Eszembe jutottak azok a régi szép idők, amikor katrográfiás térképpel és egy laptájolóval túráztak az emberek, mindenki odatalált, ahova akart, huszárvágás egyszerű volt minden, nem merült le, nem kellett feltölteni, nem fagyott le, és a tájoló kompatibilis volt a térképpel... és mindenki boldog volt azzal is... Manapság meg már csak a "villanybuzulás" megy... Én néhanapján elvonulok egy sarokba, leülök oda, és csendesen elgondolkozom azon, hogy már minek is...?
|