Akkor majdnem együtt kezdtük a szakmát. Én a fejlesztésben is sokat dolgoztam, az első mikrogépes tárolók a 8'-os MOM flopik voltak, 256kbájt(!) kapacitással. De hamar (1983) megjelent az első XT, 10MB vinyóval, 4,77MHz órajellel. Az 1MHz-es Z80 után maga volt a csoda.
Az SSD kérdésben a cégünk policyja nem foglalt állást, a homológizált géppark még mind desktopokban, mind laptopokban forgó vinyót használ. (Magyarul: csak megadott típusú, konfigurációjú gépeket fogad el a belső hálózat) Persze, külföldi tulajdonú és központú multiról van szó. Nálunk kicsit lassabban halad az idő, nehezen lépünk át a bevált megoldásokról (világszerte 80.000 gépről beszélünk). Talán bennem is ez az óvatosság dolgozik már, és emiatt vagyok szkeptikusabb.
Emiatt elfogadom a véleményed, sőt, nagyrészt egyet is értek vele, bátraké a szerencse.
A felhő kérdésben csak a zárt, kontrollált megoldásoknak látom létjogosultságát, a többi csak ilyen gugli, meg arckönyv szerű játék, biztonsága, elérhetősége nem vehető komolyan (emlékszel, a 90-es évek elején a CEBIT-en Hannoverben mindenki a Network Computer koncepciót visszahangozta: mára csak emlék.). Ha jól meggondolom, ma a mi cégünk is bizonyos feladatokat felhő-szerűen lát el, azt se tudjuk, hol vannak a megosztott tárhelyek, app. szerverek, stb. Egy 10Mbites vonallal be vagyunk kötve a központba, és kész. Még internet kijáratunk sincs, csak a kp-i tűzfalon át. Vagy: ismerek olyan multit, ahol privát felhőben dolgoznak, amit a gugli üzemeltet csak nekik. Asszem erre megy a világ: akkor tényleg elég lesz az SSD egy tabletben.[ előzmény: (66357) yoggi, 2013.01.21 11:59:45] |